Vízi gilisztagőték           
    Ázsiai gilisztagőték
            Szalamandrafélék
            Harántfogúgőték
Tüdőtlen szalamandrák
Kopoltyúsgőték 
   Sziréngőték
Unkafélék
Nyelvetlen békák
Ásóbékák
Varangyok
   Levelibékák
     Füttyentőbéka-félék
     Valódi békák
         Nyílméregbékák
Mantellafélék
A honlap 2006 április 23.-án született, azaz nagyon fiatal, ezért mindenki türelmét kérjük a hiányosságok miatt!                                                                                                                                                                          A fajlista már elérhető, továbbá hamarosan megtalálható lesz egy cikkgyűjtemény, határozó kulcs és lehetőség lesz a hozzászólásokra, problémák megvitatására is.




Kezdőlap
Cikkek
Fajlista
Határozó kulcs
Linkek
Elérhetőség




Jellemzők:

Hossza akár 20 cm is lehet (vagy még több), vagyis ez a faj a rend legnagyobb hazai képviselője. Alapszíne fekete, melyet általában sárga, ritka esetben narancssárga vagy vörös foltok tarkítanak. Ezen foltok elhelyezkedése minden egyed esetében más és más, de ami közös, az a felső szemhéjon, a fültőmirigyen, valamint a felkaron és a combon levő egy-egy folt. A has szürkés, a hát sárga mintázata ide is átterjedhet. Lárva: barnás, fekete mintával, hasa fehéres. Felkarján és combján fehér folt található, a fejlődés előrehaladtával fokozatosan felveszi kifejlettkori színezetét.

Elterjedés:

Elterjedt majdnem egész Közép- és Nyugat-Európában. Ezen a területen belül több mint 10 alfaja alakult ki, melyek mintázatukban (pl. a S. s. terrestris, a S. s. bernardezi és a S. s. fastuosa csíkos, a S. s. gigliolii pedig majdnem teljesen sárga), szaporodásmódjukban különböznek egymástól. Leginkább a középhegységek nedves erdőit kedveli.

Szaporodás:

A lényeg hogy legyen valami kis víz a közelben (általában patak vagy forrás, de egyes helyeken - pl. a Zemplénben - akár a kis erdei pocsolyák is megteszik), valamint sok búvóhely. Ideje legnagyobb részét a szárazon tölti, a vizet csak udvarláskor, illetve a nőstény a lárvák lerakásakor keresi fel. Udvarlásuk áprilisban kezdődik. Ilyenkor a hím a nőstény alá mászik és és rákarol annak felkarjára. Ha a nőstény hajlandó (ez lehet akár órák múlva is), bemennek egy kis tócsába, és először a hím lerakja a spermatophort, majd a nőstény felveszi. Nyáron aztán újra felkeresi a vizet hogy lerakja lárváit. Ezek száma az anya méretétől függ, a nagyobbak akár 70-et is "szülhetnek". Valódi elevenszülésről szó sincs, a pete csupán a szokásosnál hosszabb ideig marad a nőstény szervezetében, tápanyagot azonban nem kap tőle (eleventojó, ovovivipar faj). A fiatalok testhossza ekkor 3-4 cm. Ha elérik a 6 cm-es hosszt - ami sokszor már csak a következő tavasszal történik meg - , megkezdődik átalakulásuk. Egyes nagyobb magasságban élő alfajok az alpesi szalamandrához (Salamandra atra) hasonlóan már kifejlett egyedeket hoznak világra.

Hasonló fajok:

S. algira, S. corsica, S. infraimmaculata. Az egyes fajok főleg elterjedési területük szerint különíthetőek el.

Tartás:

Terráriuma félárnyékos helyen legyen, búvóhely és vizesedény szükséges. A talajt ültessük be mohával! A szükséges páratartalmat a vizesedény, valamint a napi egyszeri vízzel való permetezés biztosítja. Magyarországon minden hüllő és kétéltű védett! Tartásához a Természetvédelmi Hivatal engedélye szükséges!