Vízi gilisztagőték           
    Ázsiai gilisztagőték
            Szalamandrafélék
            Harántfogúgőték
Tüdőtlen szalamandrák
Kopoltyúsgőték 
   Sziréngőték
Unkafélék
Nyelvetlen békák
Ásóbékák
Varangyok
   Levelibékák
     Füttyentőbéka-félék
     Valódi békák
         Nyílméregbékák
Mantellafélék
A honlap 2006 április 23.-án született, azaz nagyon fiatal, ezért mindenki türelmét kérjük a hiányosságok miatt!                                                                                                                                                                          A fajlista már elérhető, továbbá hamarosan megtalálható lesz egy cikkgyűjtemény, határozó kulcs és lehetőség lesz a hozzászólásokra, problémák megvitatására is.




Kezdőlap
Cikkek
Fajlista
Határozó kulcs
Linkek
Elérhetőség




Jellemzők:

Hossza 25-30 cm. Hossza 10-12 cm. Alapszíne sötétszürke vagy fekete, hátán kétoldalt nagyjából háromszög alakú (de sokszor szabálytalan) fehéres foltokkal, melyek középen általában összeérnek. Farka vaskos, rövid, mintázata olyan, mint a háton. Oldalán és lábain apró, sűrűn elhelyezkedő, szintén fehéres pettyek lehetnek. A fiatal lárva nagyjából egyszínű sárgás, az idősebb barnás színű, kis sárgás foltokkal. A frissen átalakult fiatalok színezete hasonló, csak sötétebb. Ahogy nőnek, úgy veszik fel a felnőttek mintázatát (egyes felnőttek azonban megtarthatják fiatalkori színezetüket).

Elterjedés:

Elterjedt az Egyesült Államok keleti, délkeleti részén (Florida déli területeiről hiányzik). Változatos élőhelyeken: nyílt, homokos-kavicsos talajú vidékeken és – főleg tölgy-elegyes – erdőkben is előfordul.

Szaporodás:

Szaporodási időszaka nyár végére-ősz elejére esik. A hímek előbb érkeznek a petézőhelyre. Az udvarlás a szárazon történik. Ekkor a hím elkezdi bökdösni a nőstényt és emelgeti a kloákatájékát. Ha a nőstény hajlandó, viszonozza, majd elvonulnak egy nyugodt helyre. Körbe-körbe mászkálnak, végül a hím egyenesbe fordul, farkával hullámzó mozgást végez, testét megemeli, majd lerakja a spermatophort. A nőstény vagy követi a hímet, vagy saját maga keresi meg az ondócsomagot. Petéit (50-200 db) a talajba rakja és vigyáz rájuk (köréjük tekeredik, forgatja őket). Sokszor több nőstény egy közös fészket használ. A petéket a tavaszi áradások sodorják a vízbe.

Tartás:

terráriumban. Tenyésztésénél gondot okozhat, hogy a faj egyedei hűek születési helyükhöz, ezért új helyre kerülve nehezen jön meg a kedvük. Előnyösebb petéket vagy fiatal lárvákat beszerezni, ezek a mi terráriumunkat fogják születési helyüknek tekinteni.